Sziasztok!
Tisztában vagyok vele, hogy nagyon rég volt rész, ezért kérlek titeket, hogy ne haragudjatok ránk. Lehet, hogy ez a rész nem lesz a legjobb, ugyanis úgy kezdtem el, hogy meg se beszéltem Dorcival, de azért remélem, hogy elnyeri tetszésetek.
U.i.: Ha érdekel valakit, akkor azért késtem ennyit, mert el volt romolva a gépem, és nem tudtam megírni, amit Dorci küldött nekem.
Tina
Liam James Payne
2013.05.19
Lábamat belebújtattam vászon cipőmbe, majd mély levegőt vettem, és felálltam a székről. Az óra fél tizenegyet ütött, szóval tudtam, hogy el kell indulnom. De nem akartam. Nem tudhattam, hogy mi történhet majd, és ettől borsódzott a hátam. Ha nem lenne Louis ilyen jó barátom, már rég szartam volna az egészre.
Gondolj már bele Liam, Louis mit tett érted? Már nem a barátod, leszar téged úgy ahogy vagy. - duruzsolta a kisördög a fülembe. Megráztam fejem, hogy elüldözzek minden ehhez hasonló gondolatot, majd feltéptem az ajtót, és kivágtattam szobámból.
***
Egy hideg lépcsőn ültem, miközben digitális karórám figyeltem egyre idegesebben. Doboltam a lábammal, és ujjaimmal kocogtattam a számlapot. Még soha életemben nem feszengtem ennyire, olyan volt, mintha egy bomba detonációját vártam volna.
Tikk-takk, tikk-takk. Sehol senki.
Tizenegy előtt két perccel röhögést hallottam a sarok felől. Felálltam a lépcsőről, leporoltam a salakot a gatyámról, majd elindultam feléjük. A körvonalak alapján ítélve a fürtös, és egy beállított sérójú jött.
- Héé, eljött a kis beszari! - röhögött fel valamelyik. Kezem ökölbe szorult, dühös lettem, amiért ennyire lenéznek.
Tőlem pár méterre megálltak. A magasra nyúló lámpa megvilágította őket, így tudhattam, hogy a göndör jött, és a fekete hajú. Szemem egyből a kezén lévő szoros kötésre vándorolt, majd megpillantottam az ujjai között lévő zacskót is.
- Kapd el! - mondta, majd felém dobta a nagy zacskót. Előre hajoltam, hogy megfoghassam, majd megnéztem, hogy mi van benne. Fű. Tömény fű.
- Ott van a zacskón a cím, és az idő. Tudni fogod, hogy mit kell majd csinálj - mondta a fürtös.
***
Idegesen kopogtattam ujjaim táskámon, melyet ölemben pihentettem. Senki sem tudhatta, hogy mi lapul az alján, csakis én, de még ez is szorongással töltött el. Mi van, ha kiszakad az alja, mikor felállok, és kiborul belőle minden? Vagy felszáll egy rendőr, kutyával, az meg kiszimatolja? Kész terror.
Felálltam helyemről, táskámat a vállamra dobtam, majd megnyomtam a leszállást jelző gombot, és vártam, hogy befékezzen a busz. Leugrottam a járgányról, majd kerestem a tizenegyes házszámot.
Legyen minden oké, kérlek, legyen minden oké.
Bekopogtam az ajtón, majd vártam, hogy kinyissák azt. Két perc várakozás után a csengőre tapadtam, majd a kopogtatóra. Az idegesség átjárta minden porcikám, éreztem, ahogy minden négyzetcentiméterem megremeg.
Az ajtó kinyílt, és egy karikás szemű, csont vézna nővel találtam magam szemben.
- Mit akarsz, szépfiú? Már túl vagyok a délutáni meneten - mordult rám, mire nekem felkavarodott a gyomrom.
- Csomagot hoztam.
- Nem látok rajtad masnit. - mért végig, miközben beleszívott füves cigijébe. Elfintorodtam, majd előre húztam táskámat, hogy a mélyére tudjak ásni. Előszedtem a csomagot, majd a nő kezébe nyomtam.
- Tessék.
- Kösz. - mondta szárazon, majd elindult befelé. Kezemmel megtámasztottam az ajtót, amit becsukni készült, mire felmordult. - Mi van?
- Tudja, az árut illik kifizetni. - morogtam. Kezd egyre jobban felcseszni ez a liba.
- Azon már túl vagyunk. Na szevasz, kisfiú - mondta, majd bezárta a fatákolmányt.
Ezek szerint elfelejtettek nekem szólni, hogy az anyagiak már rendezve vannak.
- Nem látok rajtad masnit. - mért végig, miközben beleszívott füves cigijébe. Elfintorodtam, majd előre húztam táskámat, hogy a mélyére tudjak ásni. Előszedtem a csomagot, majd a nő kezébe nyomtam.
- Tessék.
- Kösz. - mondta szárazon, majd elindult befelé. Kezemmel megtámasztottam az ajtót, amit becsukni készült, mire felmordult. - Mi van?
- Tudja, az árut illik kifizetni. - morogtam. Kezd egyre jobban felcseszni ez a liba.
- Azon már túl vagyunk. Na szevasz, kisfiú - mondta, majd bezárta a fatákolmányt.
Ezek szerint elfelejtettek nekem szólni, hogy az anyagiak már rendezve vannak.
Zayn Javaad Malik
2013.05.19
- Akkora egy balfasz vagy, Niall! Nem hiszem el! Mi a francnak kellett szarrá verned azt a szerencsétlent? - öklöm tompán puffant Niall állkapcsán, és ő erre megtántorodott. - Nem csinált semmit, te seggfej! Remélem, feljelent téged! - ordibáltam vele, miközben Harry próbált lenyugtatni. Niall fintorogva kiköpött egy adag vért szájából, majd felém fordult.
- Olyan vagy, mint egy beszari kislány, aki épp menstruál, és mindenkivel ordibálni kezd, aki szembe megy vele az utcán. - köpte a szavakat.
Olyan szinten ledöbbentem, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Ez most sérteget engem? Hogy merészeli? Lecsapom, mint a taxiórát!
Kitört belőlem a röhögés.
- Te most tényleg engem szapulsz? - kérdeztem, egy felháborítóan szép mosoly kíséretében, miközben Harry még mindig finoman ütögette a hátam. - Hagyd már abba! - szóltam rá a fürtösre. - Már lehiggadtam.
- Miért, talán új neked? - hergelt tovább Niall. Ha tudná, hogy fejben már egy milliószor megöltem... Nagy hibát követsz el barátom. - Elfelejtettem, hogy bántja a kis érzékeny lelkecskédet, ha valaki elmondja az őszinte véleményét rólad. Nagyon sajnálom. - tette jobb kezét a szívére.
- Szánalmas vagy. - mondtam, majd távozva erősen nekem lökte izmos vállát.
- Meg kell ölnöm. - jelentettem ki hidegen. Harrynek elakadt a lélegzete, erősen megfogta a vállam, majd maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett.
- Nyugi. Ne mondj baromságokat. Csak felejtsd el. Niall hülye volt. Csak egyszer történt meg. Többször nem fog, kezeskedem róla.
- Akármennyire is béna, veszélyt jelent ránk nézve. - sóhajtottam. - Nem tudom, hogy mi lesz most, és ez fel idegel. - a nagy mennyiségű levegő szaggatottan távozott a tüdőmből, miközben bekötött kezemmel idegesen megdörzsöltem halántékomat. Harry sóhajtva leült egy farönkre, kivette a már majdnem szétszakadt cigis dobozt a zsebéből, majd rágyújtott egy szálra.
- Lehet, hogy kéne neki adni egy második esélyt. Az elsőt csúnyán elbaszta.
- Honnan tudod, hogy nem bassza el azt is? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Nem ismered őt. Én sem. Harry, ő veszélyt jelent ránk. - mélyen a szemébe néztem, és próbáltam a tekintetemmel sugallni, hogy ez a második esély dolog nagyon nem jó ötlet. De úgy tűnik ez a tervem (is) elbukott.
- Zayn, nélkülünk tudod mi lesz a sorsa? - kérdezte látszólag higgadtan. - Börtön. És húzna minket is magával. Ezt akarod? - kérdezte, miközben elhajította csikkjét.
- Nem. Persze, hogy nem. - ráztam a fejem. Idegesen megvakartam a vállamon lévő tigrist ábrázoló tetkót. - Jó, legyen. Mást úgy sem tudunk tenni. De azt felejtsd el, hogy beszélek vele. Nem, addig nem, amíg meg nem neveli magát. Most azt hiszik, hogy ő egy kibaszott kiskirály, közben pedig csak egy nagyképű taknyos kölyök, egy halom tetkóval. Höh, nagy cucc. Nem ettől lesz valaki.
- Olyan vagy, mint egy beszari kislány, aki épp menstruál, és mindenkivel ordibálni kezd, aki szembe megy vele az utcán. - köpte a szavakat.
Olyan szinten ledöbbentem, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Ez most sérteget engem? Hogy merészeli? Lecsapom, mint a taxiórát!
Kitört belőlem a röhögés.
- Te most tényleg engem szapulsz? - kérdeztem, egy felháborítóan szép mosoly kíséretében, miközben Harry még mindig finoman ütögette a hátam. - Hagyd már abba! - szóltam rá a fürtösre. - Már lehiggadtam.
- Miért, talán új neked? - hergelt tovább Niall. Ha tudná, hogy fejben már egy milliószor megöltem... Nagy hibát követsz el barátom. - Elfelejtettem, hogy bántja a kis érzékeny lelkecskédet, ha valaki elmondja az őszinte véleményét rólad. Nagyon sajnálom. - tette jobb kezét a szívére.
- Szánalmas vagy. - mondtam, majd távozva erősen nekem lökte izmos vállát.
- Meg kell ölnöm. - jelentettem ki hidegen. Harrynek elakadt a lélegzete, erősen megfogta a vállam, majd maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett.
- Nyugi. Ne mondj baromságokat. Csak felejtsd el. Niall hülye volt. Csak egyszer történt meg. Többször nem fog, kezeskedem róla.
- Akármennyire is béna, veszélyt jelent ránk nézve. - sóhajtottam. - Nem tudom, hogy mi lesz most, és ez fel idegel. - a nagy mennyiségű levegő szaggatottan távozott a tüdőmből, miközben bekötött kezemmel idegesen megdörzsöltem halántékomat. Harry sóhajtva leült egy farönkre, kivette a már majdnem szétszakadt cigis dobozt a zsebéből, majd rágyújtott egy szálra.
- Lehet, hogy kéne neki adni egy második esélyt. Az elsőt csúnyán elbaszta.
- Honnan tudod, hogy nem bassza el azt is? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Nem ismered őt. Én sem. Harry, ő veszélyt jelent ránk. - mélyen a szemébe néztem, és próbáltam a tekintetemmel sugallni, hogy ez a második esély dolog nagyon nem jó ötlet. De úgy tűnik ez a tervem (is) elbukott.
- Zayn, nélkülünk tudod mi lesz a sorsa? - kérdezte látszólag higgadtan. - Börtön. És húzna minket is magával. Ezt akarod? - kérdezte, miközben elhajította csikkjét.
- Nem. Persze, hogy nem. - ráztam a fejem. Idegesen megvakartam a vállamon lévő tigrist ábrázoló tetkót. - Jó, legyen. Mást úgy sem tudunk tenni. De azt felejtsd el, hogy beszélek vele. Nem, addig nem, amíg meg nem neveli magát. Most azt hiszik, hogy ő egy kibaszott kiskirály, közben pedig csak egy nagyképű taknyos kölyök, egy halom tetkóval. Höh, nagy cucc. Nem ettől lesz valaki.
